1. Fejezet

Éppen a logóban álltunk sorfalat, és Danit csesztettük, (khmm) ami nekem nagyon jól esett, a sok basztatása után.

Petra, dalt szeretne írni Daninak a csesztetéséről, amihez én csak sok szerencsét tudok kívánni.
- Na lökjed.- szólalt meg Petra mellettem.
- Szőkék.- Marci halott vagy.
- Kinyírbállak.- jelentettem ki teljesen hétköznapian.
Petra távozott, mennie kellett, sajnálatos módon.
Mit tettem, hogy Danival hagy mindenki? A halálomat akarják. Danival, csoda ha 2 percig kibírja az ember. És, még sokat mondtam.
- Dávidot akarom.- nyöszörögtem.
- Ohh, dob dob dobban a szív.- Dani megjegyzésére, megfogtam, és nekivágtam a falnak. Képzeletben.
- Mindjárt dobban az én öklöm is a pofikádban.- mosolyogtam.
Igen, mi mindig ilyenek vagyunk. Ő rosszat szól, Én leoltom. Nme hiszi el, hogy simán laposra tudnám verni. Majd egyszer kipróbáljuk.
- Unatkozom.- gondolkoztam hangosan.
- Melegvan.
- Megsülök.- na, ezt komolyan gondoltam. Tényleg megsülök ._.
- Zsüli Ti?- szólalt meg az Eccawúúm.
- Mimimi?- kérdeztem vissza reflexből. Azt se tudom mivan.
- Együttvagytok?
- Dáviddal?- néztem furán. - Igen.


- Mit csinál egy eccawú?- kérdezte Dani, az eccawúm.
- Nos, öhm. Repül. Ugrál. Legel.- soroltam fel mindent ami eszembe jutott.
- Milyen hangot ad ki?
- Honnan a faszomból tudjam?- ráztam meg fejem. Ekkora idiótát.

- Dani élszmán?- kérdeztem Danitól.
Nem él. Remek Elpatkolt. Egy hülyével kevesebb. Najó, nem.
Bírom, mert nem az a besértődős fajta, mondjuk bebaszna ha fiú létére besértődne egy ilyenen pl: Az öklömet az arcodban fogod érezni, vagy egy ilyenen: Dob dob dobban a Dani szíve, bár nem dobogna többet.
Akár csak Dávid. Mondjuk Dávid más, mert Ő a barátom, akit 2 nap alatt szerettem meg annyira, hogy.. mindegy.
2 napja ölelgetjük egymást, Én akkor zúgtam bele, de totálisan.

- Éledj már baszod, nincs kit basztatni.- morogtam, mire kinyögi hogy:
- Pil.
Ez egész eddig élt? Ó. hogy a Voldemort vigyen el te köcsög.
Komolyan, egyszer kinyírbálom.
- Dani, hívom Neked a sírásó haverom.- minek? Majd megásom én magam a sírját.

Igen, szép vagyok.
És igen, van egóm, de kell az is.

Bevezető

Mostanság sokat gondolkozok azon, hogyha ez a játék, nevén GoodGame Disco, nem csak játék lenne, az jó lenne vagy rossz? Nemtudom.
Ebben a blogban, azt szeretném leírni, hogy milyen lenne a valóságban.
Minden bizonnyal, furcsa. Hiszen, a való világban sem úgy viselkedünk, mint itt, Discon.
Ennek oka az, hogy nagyon nem is lehet sokmindent csinálni.
De próba szerencse.
Kipróbálok egy nem teljesen hétköznapi történetet létrehozni, erről, a remek játékról.
A történet rólad is szólhat :)
De vigyázat! Aki ide egyszer felkeveredik, nincs visszaút, függővé válik.
Megéri.
Olvasd, értékelj, és csatlakozz hozzánk.. mert teis hozzánk tartozol.